Monokuláris látás


Az optikai képalkotásban a szem egyes részei fénytörő közegként vesznek részt. A bejutó fény mennyiségét a szivárványhártya, mint rekesz automatikusan szabályozza.

A szem hátsó falán, az ideghártyán keletkező kép élessége attól függ, hogy annak melyik területén jön létre, az milyen sűrűn ellátott receptorokkal.

A szemtengelyünket ösztönösen arra a részletre irányítjuk, amelyet élesen szeretnénk látni. Ehhez az éles képalkotást leginkább befolyásoló szemlencsét a tárgytávolságnak megfelelően fókuszáljuk.

Kiegészítők

A szemizmok segítségével a szemlencse határoló felületének görbületét tudjuk változtatni. Szemünknek ezt az ösztönös tevékenységét akkomodációnak nevezzük. Azt a távolságot, amelyre elhelyezett tárgyat hosszabb időn át szemfáradás nélkül tudjuk figyelni, a tisztalátás távolságának nevezzük, értéke kb.

a világkép gyakorlati és elméleti szintjei

A legkisebb távolság, amelyre még akkomodálni tudjuk szemünket kb. A sárgafolton keletkezett éles képet érzékeljük legnagyobb részletességgel, ugyanis a retinának ezen a részén találhatóak legnagyobb számban az említett receptorok.

Monokuláris látás látás folyamatának ez a szakasza az optikai szakasz. JPG A retinán keletkező optikai kép jellemzői: valódi, kicsinyített, fordított állású, görbült és egyenetlen. A monokuláris látás folyamat második szakaszában, a fiziológiai szakaszban ezt a képet az idegvégződésekben keltett ingerületek segítségével felfogjuk és az agy látásért felelős központjába továbbítjuk. Ezt az egy szemmel látott sík képet jellemzi a monokuláris látásélesség μvagyis az, hogy milyen finom részleteket vagyunk képesek elkülöníteni egy szemmel való szemléléskor.

Ekkor a sugarak által keltett ingerületek nem szomszédos idegvégződéseken keletkeznek, ami feltétele az elkülönítésnek. Értéke a tisztánlátás távolságában 0,mm. Az optikai-fotográfiai felbontóképesség 0,02 — 0,03 mm, vagyis fényképezéssel kisebb részleteket tudunk rögzíteni, mint amit szabad szemmel képesek vagyunk érzékelni.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Azért, hogy a képek részletgazdagságát hasznosítani tudjuk, a fotogrammetriai kiértékelések során a képeket többnyire nagyítás mellett szemléljük. A természetes sztereoszkópikus vagy binokuláris látáskor szemünkkel külön-külön sík képet érzékelünk, és ezekből tudati tevékenység eredményeképpen jön létre a térbeli kép.

A térérzetet az ún. Ezek a A bal képet a bal szemünkkel, a jobb képet jobb szemünkkel kell szemlélni.

Távolsági jelzőmozzanatok – Wikipédia

Szemléléskor a képek relatív helyzete egymáshoz és a bázishoz képest egyezzen meg a felvételkori helyzettel, amelyben a szemlélési bázis a felvételi bázisnak felel meg. A bázisviszony a bázis és a fényképezési távolság aránya egyezzen meg a felvételkori bázisviszonnyal.

monokuláris látás

Törekedni kell az ¼-es értékre, amely a tisztalátás távolsága és az átlagos szembázis arányának felel meg. A szemlélési sugárnyaláb egybevágó legyen a felvevő kamera sugárnyalábjával. A feltételek teljesülésével a természetes térlátás szerinti két sík képet látunk külön-külön, amelyet a tudatunk állít össze egy térhatású látvánnyá képpé.

Nemcsak látjuk magunk körül a tárgyakat, hanem azt is meg tudjuk ítélni, hogy mi mekkora, és hogy milyen messzire van tőlünk. Ösztönösen és otthonosan tájékozódunk háromdimenziós terünkben. Könnyű belátnunk azonban, hogy ez a képességünk mennyire nem magától értetődő, ha meggondoljuk, milyen kevés az a vizuális információ — retináinkra jutó majdnem monokuláris látás két kép - ami ehhez látórendszerünk rendelkezésére áll. Ezek egy része velünk született képességünk, a többit viszont születésünk óta tanultuk. Egy elterjedt nézet szerint azért látunk térben, mert két szemünkkel két különböző helyről tudjuk nézni a világot.

A térhatás fokozásának különböző módjai vannak, melyeket a sztereoszkópikus műszerekben alkalmaznak. Ilyenek a szembázis növelése és a nagyítás.

Mélységészlelés

A szembázis növelését tükrök segítségével valósítják meg, a nagyítást a szemlélő-berendezésekben elhelyezett nagyítólencsék eredményezik. A két módszer együttes alkalmazásaképpen a totálplasztika vagy túlplasztika látványa jön létre.

harmonikus készítmények a szemész gyakorlatában látáskorrekció az orvosok véleményével szemben

Néhány példa a megvalósításra: Sztereoszkópok: képpár képeinek osztott szemlélésére alkalmas eszközök. Ilyenek például a lencsés- vagy zseb sztereoszkópok, a tükrös sztereoszkóp, binokuláris távcsövek és mikroszkópok, stb A digitális fotogrammetriai munkaállomásoknál is találkozhatunk azzal a megoldással, ahol a képernyőn megjelenik a képpár mindkét képe, ezt egy képernyő elé lehajtható sztereoszkópon keresztül szemléljünk, monokuláris látás így a valóságnak megfelelő térbeli monokuláris látás mellett végezhetjük a kiértékelést.

Anaglif eljárás: különböző színnel egymás mellé nyomtatott képek színszűrős szemüvegen keresztül történő szemlélése. A nyomtatás színeinek megfelelőek a színszűrők a szemüveg lencséiben. A lencse monokuláris látás szűrő színével megegyező színt átengedi, a másik színt kiszűri. Ezzel megvalósítja a képek szétválasztását. A leggyakoribb a vörös-cián és a vörös-zöld színpáros.

A módszer hátránya, hogy kettős látás magas vérnyomás valóságtól eltérő színeket kell alkalmaznunk, ami az interpretációt nehezítheti. Ekkor a képpár képeit más-más síkba polarizáltan vetítik, amelyet a képek síkjának megfelelően polarizált szemüveggel tehetünk térhatásúvá. Digitális képek térbeli kiértékelésénél lehetséges megoldás a képek különböző frekvencián történő vetítése és ennek szemlélése egy folyadékkristályos szemüvegen keresztül, amelyet a számítógép vezérel a vetítés frekvenciájával szinkronban.

Az előzőekben ismertetett megoldásoktól egészen eltérő az a módszer a mesterséges térhatás elérésére, amikor egyetlen kép és egy speciális szemüveg segítségével idézhetünk elő térbeli látványt.

Digitális képek esetén alkalmazható akkor, ha ismerjük a területet vagy objektumot leíró felületmodellt. Az eljárásnál alkalmazott szemüveg, amellyel a képet szemléljük, egy plánparalel üveglemeznek felel meg, ami a fénysugarakat a színek vagyis a hullámhosszuk szerint különböző mértékben téríti el önmagával párhuzamosan. Ezzel az egyes magassági tartományok között a más-más mértékű eltérítés miatt a színek közötti fiziológiai parallaxist 9.

Ez az eljárás csupán a látvány előidézésére szolgál, ugyanis a térbeli kiértékelések egyik célja a magassági adatnyerés, itt viszont a magassági adatok ismerete feltétele a sztereo monokuláris látás. A felsorolt példákon kívül számos más módja is létezik a mesterséges sztereoszkópikus szemlélésnek.

Navigációs menü

Ezen a területen nemrég magyar diákok által kifejlesztett eszközök és módszerek részesültek rangos hazai és nemzetközi elismerésben.

Emellett meg kell említenünk azokat a megoldásokat is, amelyek során több kép alapján történik a térbeli kiértékelés —akár automatikusan- de eközben nincs mód monokuláris látás szemlélésre. Másik esetben a lézerszkenneres térbeli monokuláris látás és a fotogrammetriai képalkotást kombinálják, monokuláris látás úgy jutunk képalapú raszteres térbeli végeredményhez, hogy közben monokuláris látás értelemben vett fotogrammetriai kiértékelés nem történik.

monokuláris látás

A számítástechnika fejlődése, a naponta újabb és újabb szoftverek megjelenése megújították a térfotogrammetriai kiértékelések hagyományos módszereit.