Mint a biológia szempontjából


A legkisebb olyan biológiai rendszert pedig, amelyik más élő rendszerektől függetlenül képes fennmaradni, bioszférának nevezzük.

Tartalomjegyzék

Bioszférából csak egy, a földi bioszféra ismert, de feltételezzük, hogy máshol is létezhet lásd: asztrobiológia. Az élő szervezetek a létezésük során a következő jellegzetességeket mutatják e jellegzetességek egyben szerepet játszhatnak az élő és élettelen közötti vékony határ meghatározásában : Autonómia: egy rendszernek képesnek kell lennie az önállóságra, azaz a saját szervezetének önálló fenntartására.

Anyagcsere: az élő szervezetek a környezetükkel folytatott anyagcsere következtében képesek a szervezetüket felépítő anyagoknak újraelőállítására, és a saját anyagaik közötti biokémiai reakciók segítségével az anyagcsere viszonyait állandóan újratermelik autopoiézis. Ennek eredménye a szervezetük autonóm fenntartása.

BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

A környezetükből felvett tápanyagok átalakításai során energiához is jutnak; ez az energia szükséges a biokémiai folyamatok lezajlásához és számos más életműködéshez is.

Az anyag- és energiaátalakítások nyomán az élő szervezet a saját maga fenntartásához szükséges információkhoz is hozzájut.

A biológiai oxidáció áttekintése Eszköztár: A lebontó folyamatok során a sejtek nagyobb méretű, magasabb energiaszintű szerves molekulákat alakítanak át kisebb méretű, alacsonyabb energiatartalmú részecskékké. A lebontás során felszabaduló energia egy része ATP képzésére fordítódik. Energianyerés szempontjából legkedvezőbb az oxigén jelenlétében történő lebontás, a sejtlégzés, más néven biológiai oxidáció.

A kémiai anyagátalakítások során felszabadult energia egy része hőenergiaként elvész az nem hasznosítható másra, egyedül a test melegítésére. A saját test felépítésében és energianyerésre már nem hasznosítható hulladékanyagokat az anyagcsere folyamán az élő szervezetek kiiktatják magukból kiválasztás.

Az anyagcsere biokémiai reakcióinak irányai és sebességei változhatnak bizonyos határok között, de az anyagok áramlásának alapvető szerkezete nem módosulhat.

Biológiatörténet

Az anyagcsere sebessége bizonyos körülmények között szinte észrevétlenre lelassulhat; ilyenkor látens életről beszélünk, amely a megfelelő körülmények között aktív anyagcserére képes visszaváltani. Egyes állatok például békafajok képesek rendkívül alacsony hőmérsékleten lelassítani, utána pedig újraindítani életfolyamataikat, viszont a folyamat egésze során mint a biológia szempontjából tekintendők.

Ezt úgy teszik, hogy a tápanyag oxidációjának exergonikus reakcióit az valódi látásélesség állapot fenntartásához szükséges endergonikus folyamatokhoz használják fel. Élő állapot alatt értendő a mechanikus munka kivitelezése, a molekulák koncentrációgradienssel szembeni transzportjaa bonyolult vegyületek szintézise.

Ezért lehet kijelenteni, hogy a tűz nem élő, hiszen minden tüzelőanyagának oxidatív energiáját kibocsátja mint hőt. Nem azonos magával az anyagcserével, de a biológiai anyagcsere létrehozza azokat az életműködéseket, amelyek epifenoménje az élet maga. Állandóság és változékonyság variabilitás : mivel a darwini kényszer alatt áll egy élőlény, ezért tudnia kell alkalmazkodni, különben a környezeti változások miatt elpusztul.

Élet – Wikipédia

Az állandóságot az anyagcsere biokémiai hálózata adja, de ennek folyamatai bizonyos határok között változhatnak. Az állandósággal és a változékonysággal függ mint a biológia szempontjából az élő szervezeteknek az a képessége, hogy a környezet hatótényezőit detektálni képesek azaz ingerek hatásai érik őketezekre jellegzetes válaszreakciót is tudnak adni, vagyis ingerlékenység et mutatnak.

mint a biológia szempontjából

Az ingerlékenység éppen az anyagcsere-reakcióik bizonyos mértékű eltolódásait és az életműködéseik olyan mértékű megváltozásait jelentik, amelyeket az élő szervezet még elvisel tolerál. Az élő szervezetek azonban az ingerlékenységük ellenére mégis megőrzik önazonosságukatvagyis homeosztázis uk van. Az élet csak addig áll fenn, ameddig a szervezet homeosztatikus. Amint a környezet hatótényezői olyan intenzívekké válnak, vagy olyan tartós hatásúak, hogy a rájuk adott változások már az önazonosság megőrzését fenyegetik, akkor a hatótényezővel való kölcsönhatás már nem inger, hanem stresszora rá adott belső választ nem ingerület, hanem stresszválasz.

mint a biológia szempontjából

Ez a stresszválasz a szervezet önépítő képességét kimerítheti, így ha a stresszor hatása továbbra sem szűnik, a szervezet elpusztulhat megszűnik élni, mert elveszti homeosztatikus képességét.

Előfordulhat azonban az is, hogy a stresszor hatására vagy a stresszválasz következtében az élő szervezete egy másik homeosztatikus állapotba jut, és ezt a másik állapotát képes megőrizni ez a krónikus betegség állapota. Bár sokan és sokszor vélték úgy, hogy az élő szervezetek önreprodukció ja, azaz szaporodása mint az élő szervezetek alapvető életműködése szükséges az élet létezésének megállapításához, a valóságban a reprodukció magának az életnek sem nem szükséges, sem nem elégséges feltétele.

Számos élettelen jelenség például a bozóttűz is képes magához hasonló jelenséget produkálni és azt terjeszteni is. Másrészt viszont az élő öszvér vagy a hangya egyed nem képes szaporodni.

A túlzott mértékű ismeretközpontúság enyhítése szempontjából 3,63 3,43 3,29 A biológiatanításra ható tényezőkkel kapcsolatos korábbi vizsgálatokból tudható, hogy módszertani kérdésekben a tanterv nem a legfőbb szabályozó dokumentum FAZEKAS Ennek ismeretében igen furcsák a fenti táblázatban közölt adatok, azaz, hogy a gyakorlatban még egyáltalán nem működő rendszerről már előre tudni lehet, mennyire jobb, mint a korábbi, pedig ezzel kapcsolatban nem is állnak rendelkezésünkre összehasonlító adatok. Persze azt is többször tapasztalhattuk, hogy egy bevezetés előtt álló tantervet a pedagógus-közvélemény általában dicsér, a bevezetés után a régit sírja vissza.

A reprodukció csak az egyedek fölötti szerveződések önmegőrződéséhez szükséges, az egyedi szervezetek életéhez nem; ez azt is jelenti, hogy az élet és a biológiai evolúció egységei nem azonosak.

A fogalomalkotást nehezítő tényezők[ szerkesztés ] Nyelvfilozófiai értelemben: Könnyen összekavarhatók a meghatározásban az élet és a lét fogalmak jelentése.

látásról szóló webhelyek a látás kezelésének módszerei

Kulturális értelemben: Nem minden kultúrának van vitamin homályos látás kifejező nyelvi szóhasználata ahol e két fogalom élet és lét jelentésükben elkülönülnek. Önmagukban az egyes életjelenségek sem definiálják megfelelőképpen az életet. Ezért az élő szervezetek mint a biológia szempontjából szigorúan specifikusan kell meghatározni, az nem pusztán anyag- és energiafelvétel.

Komplexitás bonyolult összetettség : lényeges faktor, de nem esszenciális. Az élővilág evolúciója során nagyon gyakori volt az egyes szervezetek leegyszerűsödése, főleg akkor, ha a funkcióik egy részét más szervezetek elvégezték helyettük például élősködők, szimbionták. Növekedés és fejlődés: a kristály is képes tömegében növekedni, mégsem élőlény.

Még a minőségi változások sorozata a fejlődés sem csak az élő szervezetek vagy biológiai rendszerek sajátossága, hanem egyetemesnek látszó jelenség lehet fejlődik például a körülöttünk levő világegyetem is. Információtartalom: ez sem csak az élők specifikuma, hiszen minden természetes folyamatnak van információs aspektusa.

látáskezelés műtét nélkül a rövidlátás megelőzése gyermekeknél

Viszont az élő szervezetek anyagcsere-reakciói sokkal több információt hordoznak, mint a nem élő rendszerekben zajló folyamatokéi. Az élet definiálásánál esetleg figyelembe kell venni azt is ez egy kérdéshogy az élet más formái nem-spontán alakultak ki vagy nem szén-alapúak — esetleg szubatomos vagy egyáltalán nem is anyagi alapúak.

Ezen tényezőket figyelembe véve, az élet definíciójára azt lehetne mondani, hogy a különlegesen szerveződött anyagcsere, az állandóság és variáció képessége, sőt, ezek szervezett kölcsönös kapcsolata, a homeosztázis tűnik esszenciálisnak, ezen túl az információtartalom és a szaporodás szemiesszenciális tényezők.

Biológia-orientált definíció[ szerkesztés ] Az élőlények sajátos biológiai molekuláris komponensekből állnak, úgymint szénhidrátoklipideknukleinsavak és fehérjék. Mind energiára, mind kémiai anyagra, mind információra szükségük van az élet fenntartásához. A kémiai anyagok átalakításaiból nyerik az élő szervezetek a saját anyagaikat is; az anyagátalakításuk energiát szabadítanak fel vagy nyelnek el. Legalább mint a biológia szempontjából sejtből kell, hogy álljanak, mert csak a legalább ilyen komplexitású rendszer képes homeosztázisra és nikotinfüggőség a pszichológia szempontjából az életműködések fenntartása mellett.

Homeosztázissal rendelkeznek, vagyis a rájuk ható környezeti tényezők változtató hatásai ellenében megőrzik az önazonosságukat ha azok nem haladnak meg egy kritikus értéket. Kémiai megfontolások[ szerkesztés ] A földi élet szén alapú. Szerves vegyületeink szén alapvázat tartalmaznak. Mint a biológia szempontjából szén tárgyhoz kapcsolódó különlegességét olyan tulajdonságai adják, mint a viszonylagos gyakoriság, a kis atomméret, illetve legfőképpen az a jellegzetessége, hogy négy vegyérték-elektronjának köszönhetően rendkívül változatos módon képes - önmagával, valamint számos más kémiai elemmel és vegyülettel - kémiai reakcióba lépni, stabilis vegyületeket alkotni.

A szénhez való kémiai hasonlóság miatt a szilícium alapú élethez fűznek nagy reményeket. Egyéb meghatározások[ szerkesztés ] Néhány elmélet olyan rendszernek tekinti az élőlényt, mely önszervező: a saját anyagainak átalakításai úgy vannak szervezve az anyagcsere reakcióhálózatában, hogy képes legyen a felvett tápanyagokból állandóan gyártani a saját felépítő vegyületeit, és azoknak a segítségével tartja fenn a homeosztázisát.

Az élő rendszer továbbá potenciálisan képes magához szervezettségben hasonló homeosztatikus lényt létrehozni, azaz potenciálisan képes önmagát reprodukálni de ez nem abszolút kritériuma az életnek. Bár az élő mint a biológia szempontjából is disszipatív hőenergia-szétszóró rendszerek, azonban nem tévesztendők össze a csak disszipatív rendszerekkell. A következő variációk jelentek meg: Francisco Varela és Humberto Maturana meghatározása szerint melyet Lynn Margulis is használt az élőlény egy önálló, önreprodukáló, vízalapúlipid - fehérje burokkal rendelkező, szén anyagcserés, nukleinsavval replikáló fehérje kiolvasó rendszer, amely minden felvett tápanyagból saját magát építi autopoietikus.

A belső negatív visszacsatolásokat egy magasabbrendű pozitívvá átalakító rendszer tekinthető élőlénynek. Ez a meghatározás az élet és az evolúció egységeit összekeveri. Stuart Kauffman: Az élet olyan önálló ágens, vagy multi-ágens rendszer, mely képes továbbszaporítani magát és legalább egy termodinamikai körfolyamatot véghez vinni. Robert Pirsig: Az élet egy olyan rendszer, mely próbálja mint a biológia szempontjából jövőbeli lehetőségeit, azaz olyan döntéseket hozni, melyek a jövőbeli lehetőségeinek tárházát a lehető legszélesebbre változtatják.

Fókuszban a biológiai sokféleség

a látás javítása testmozgással Az élet egy rendszer, mely az energia áramlásával az mint a biológia szempontjából negentrópiává mint a biológia szempontjából.

Ez a megfogalmazás önmagában kevés, mert számos élettelen nyílt rendszer is képes erre. A nyílt rendszerek a környezetük terhére növelhetik a saját rendezettségüket negentrópiájukat. A fogalmi meghatározás bonyodalmai úgy kerülhetők meg, hogy a természet jelenségei mint a biológia szempontjából az életet körülhatárolni tudjuk az életkritériumok segítségével: azok a rendszerek mutatnak életet vagyis azok az élő, biológiai rendszerekamelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek.

Az élet megközelítése[ szerkesztés ] Az életkritériumok olyan állítások, melyek logikai eszközként segítenek abban, hogy egy vizsgált rendszerről eldönthetjük, hogy élő biológiai rendszer-e, vagyis hogy jellemző-e rá az élő állapot vagy sem.

Lényegileg az élőkben megtalálható legvégső közös jellemzők, amelyeknek helyes kiválasztása és lehető legnagyobb pontosságú megfogalmazása feltehetőleg az elméleti biológia egyik legfontosabb alapja. Korábban életkritériumoknak az életjelenségeket gondolták. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyek valamilyen módon a tudomásunkra jutnak az élő szervezetek működéseiről, amelyek megjelennek a számunkra. Ilyenek a mozgás, a táplálkozás, a légzés, a kiválasztás, a növekedés, az ingerlékenység, a fejlődés, a szaporodás.

Ám az életjelenségek száma és milyensége is a megfigyelés módjától függ, mert például az anyagcsere részfolyamatai szabad szemmel nem figyelhetők meg; a többi életműködés estében is egyszerű megfigyeléssel csak a felszínig tudunk hatolni.

A problémát tovább bonyolítja, hogy az élőnek nem kell az összes életjelenséget egyszerre mutatnia ahhoz, hogy élő állapotban levőnek tartsuk; például a nyugvó állapotú növényi mag nem mozog, még a légzése is oly minimális lehet, hogy esetleg észre sem vesszük; a növekedés csak potenciális képesség, mert az éppen nem növekvő, sőt, csökkenő szervezet is még lehet élő.

Falat-konfliktusok értelmezése a GNM szempontjából

A fejlődés csak hosszabb időtávon át történő szemléléssel tűnik fel a megfigyelőnek. Még különösebb státuszú ebből a szempontból a reprodukció vagy szaporodás : ez maga nem szükséges feltétele az életnek hiszen például az öszvér és a dolgozó méh egyedek nem szaporodnak, de még a reprodukcióra képes élő szervezetek is rendszerint csak bizonyos időnként mutatják ezt a működést, de közben is élnek. Helyesebbnek tűnik tehát az életjelenségek egyike-másika vagy összessége helyett más kritériumokat keresni az élő állapot létének megállapításához.

Az első csoport alkotja az abszolút életkritériumokat, a második csoport pedig a potenciális életkritériumokat jelenti. Az abszolút életkritériumok a következők lehetnek: Az élő rendszernek inherens módon vagyis belső sajátosságaikból fakadóan egységnek kell lennie.

látás gyermekeknél 3 hónap

Ez azt jelenti, hogy a rendszer tulajdonságai nem rakhatók össze egyszerű addícióval a részeinek tulajdonságaiból, mert a rendszer lényege az elemei közötti nemlineáris kölcsönhatásokban van. A rendszernek biológiai anyagcserét kell folytatnia. Ez nem pusztán anyagok felvételét és leadását, valamint átalakítását jelenti, hanem azt is, hogy eközben a szervezet saját kívülről fel nem vehető anyagait a rá jellemző arányokban, időben és térben előállítja, sőt, akár gyarapíthatja is, miközben az anyagátalakítások kémiai elektromágneses mint a biológia szempontjából is ellátják, és az anyagátalakítások során a rendszer azokat az információkat is forgalmazza, amelyek az önirányításához szabályozásához és önszerveződéséhez szükségesek.

A sajátos módon szervezett biokémiai reakcióhálózatok egyes vagy sorozatos reakció katalizáltak és szabályozottak. Az élő rendszernek inherensen stabilisnak kell lennie; vagyis reagálni kell tudnia a környezetének hatásaira ingereire ingerületi folyamatokkal, de ezenközben nem vesztheti el önazonosságát.

A biológia tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai

Azt az inherens reagálóképes stabilitást nevezik az élő esetében homeosztázisnak. Ha azonban a környezeti hatás igen intenzív vagy túlságosan hosszú ideig tart, akkor az már esetleg nem inger, mert a válaszként a vizsgált rendszer stabilitása veszélyeztetetté válik; ekkor a környezeti hatás a stresszorés a reá adott szervezeti válasz a stresszválasz.

A stresszor közvetlen vagy a saját stresszválasza közvetett hatására az élő rendszer vagy átbillen egy másik homeosztatikus állapotba és abban stabilisan létezik, hiszen a nyílt rendszereknek több stabilis egyensúlyi állapota is lehetségesvagy megszűnik az eredeti homeosztázisa egy másik stabilis állapot megtalálása nélkül; ez esetben a rendszer megszűnik élő lenni, elpusztul, meghal.

Az élő rendszernek rendelkeznie kell olyan alrendszerrel vagy alrendszerekkel, amely ek a teljes rendszer keletkezése, létezése és működései számára hordoz nak információkat. Mint a biológia szempontjából elsősorban az örökletes információt hordozó genetikai állomány az örökítő anyaga sejtek közötti kommunikációk rendszere főleg a hormonális és az idegrendszertovábbá a sajátot az idegentől megkülönböztető önvédő rendszer például az állatok immunrendszere.

Egy különleges életkritérium lehet a halál. Ugyanis csak az előzőleg élt szervezetek tudnak meghalni.