Látásvesztés baleset után. Mit érezhet a stroke alatt, után és TIA esetén?
Archívum Nézz és láss! A látászavar hátterében azonban gyakran a nyaki verőér szűkülete, embolizáció vagy komoly idegrendszeri megbetegedés állhat, amely érinti a látóideg és a szemmozgató idegek agypályáit, központjait vagy vérellátását. Vasárnap E látászavarok okának meghatározásához és a tüneteket kiváltó betegség kezeléséhez azonban gyakran több szakorvos szemorvos, ideggyógyász, belgyógyász szoros együttműködésére van szükség. Egyoldali látászavarok Az átmeneti látásvesztés az ideghártya, érhártya vagy a látóideg ideiglenes vérellátás-zavarának a tünete.
A vakok valóban jobban hallanak [origo] Kanadai kutatóknak sikerült tudományosan bizonyítaniuk azt az egyébként általános elképzelést, hogy az egyik érzékszerv elvesztése vagy gyengülése egy másik élesedését vonja maga után.
Montreali neurológusok kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal korban történő látásvesztés egyre élesedő hallást von maga után.
Ez talán nem különösebben meglepő, sőt korábban számos kutató is feltételezte, hogy látásvesztés baleset után egyfajta "érzékszervi kiegyenlítődés", bizonyítani azonban idáig senkinek sem sikerült: a kísérletek sorra ellentmondásos eredménnyel zárultak. Robert Zatorre, a McGill Egyetem kutatója szerint a korábbi megfigyelések kudarca abban keresendő, hogy nem vették figyelembe a látásvesztés idejét és okát.
A felnőtt kori látásvesztést olyan veszteségnek tekinthető, amely a veszteségfeldolgozás mellett — a DSM IV. A látásvesztés utóhatásaiban összefolyik a veszteséggel való együttélésnek és magának a veszteségnek a traumája, amely összefonódást nagyon fontos a segítő munkában jól érteni. A látás elvesztése olyan szeizmikus, elementárisan negatív esemény, amely szétveti azokat a kereteket, amelyek között mindaddig a világgal kommunikáltunk.
Zatorre a 14 vak önkéntest két csoportra osztotta: az elsőbe azok kerültek, akik már születésükkor vakok voltak, vagy igen fiatalon 2 éves koruk előtt veszítették el látásukat, a másik látásvesztés baleset után pedig az ennél később megvakult jelentkezőket sorolták. A kísérletet egy látókból álló kontrollcsoport is segítette.
A résztvevők életkora 21 és 46 év között volt. A vizsgálatban résztvevőknek egymás után hangpárokat játszottak le, és azt kellett eldönteniük, melyik hang volt magasabb. A kutatók váltogatták a hangok közti különbséget és azt is, milyen hosszan volt hallható egy-egy hang.
Az eredmény szerint az első csoportba tartozó, korán megvakult jelentkezők minden tekintetben túltettek a többi csoporton; sikeresen megoldották a feladatot akkor is, amint a lejátszott hangok egyre rövidebbek látásvesztés baleset után, illetve a köztük lévő különbség egyre csökkent.
A Nature tudományos hetilap legújabb számában közölt cikkből kiderül, hogy a látóknak akár nyolc-tízszer olyan hosszú idejig kellett az egyes hangokat hallaniuk ahhoz, hogy kihallják a köztük lévő különbséget, mint a korán megvakultak csoportjának. A kutatók szerint a kísérlet arra is fényt derített, hogy a megvakulás időpontja és nem a vakon töltött évek száma határozza meg a zenei hallás élességét. A Belin feltevése szerint a jelenség magyarázata az lehet, hogy a látókéreg bizonyos esetekben a látás mellett egyéb érzékszervi ingereket is képes feldolgozni, és a korai megvakulás e szerint elindíthatja ezt a folyamatot.
A legtöbb ember agyában ezek a kapcsolatok idővel eltűnnek, ám valószínűleg megmaradnak azoknál, akik korai gyermekkorban vesztik el látásukat.
