Huxley a látás művészete. Aldous Huxley: Az észlelés kapui
Idézetek A Látás művészete Sok sportoló számol be látásának döbbenetes erejű felfokozódásáról. Az ember úgy érzi, az örökkévalóságig figyelheti a játékostársak mozgását, de közben jól tudja, hogy viharsebesen közlekednek.
Biztosan tudtam: egyszerűen lehetetlen elhibáznom. Egyedül arra kellett vigyáznom, nehogy kételkedni kezdjek ebben az érzésben, mert akkor talán el is múlhatott volna.
Ezek az élmények, akárcsak a művészi vagy vallási megvilágosodás pillanatai, gyakran úgy tűnnek, mintha valami felsőbb hatalom küldené őket ajándékba, holott többnyire tudatos erőfeszítés eredményeként jönnek létre.
Gyakran valamiféle engedelmes megadás mozzanata is lejátszódik Flecknek például vigyáznia kellett, nehogy kételkedjen.
Aldous Huxley A látás művészete című művében modern példabeszédként mondja el, miként gyógyult meg a majdnem teljes vakságból.
A városi ember unalmát, félelmeit, szorongását a tökéletes látást gátló tényezőknek tartja, javasolja az emlékezet és látási képességeink fejlesztése érdekében a képzelőerő fejlesztését, relaxációs technikákat, napozást, általános éberséget ajánl. Fejleszthető-e a látás? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, megnézhetünk néhány olyan embert, akinek munkája, megélhetése függ a látásuktól.
Sebészek, festőművészek, felfedezők, autóversenyzők, rendőrök, tűzoltók, baseballjátékosok, akiknek fél másodpercnyi idejük sincs, hogy eltalálják a gyorsvonat sebességével közeledő labdát.
A koktélpartikon, úgy dobálóztak e névvel, mintha puszta említése is elegendő volna ahhoz, hogy valaki bebizonyítsa magáról: szellemes és modern személy. Ez az esszé az első kísérletek élményeit adja közre, beszámol az elképzelt új tudatállapotok elmaradásáról, és a helyette bekövetkező magasabb szintű vizualitásról, az észlelés kapuinak megtisztulásáról, és a teljesség élményének tapasztalásáról. Az észlelés kapui Ludwig Lewin, német farmakológus, ban tette közzé az első módszeres tanulmányt arról a kaktuszról, amelyet később róla neveztek huxley a látás művészete. Az Anhalonium lewinii addig ismeretlen volt a tudomány előtt, de primitív vallások gyakorlói, a mexikói indiánok és Délnyugat-Amerika népei már időtlen idők óta jó barátságban voltak vele. Tulajdonképpen sokkal több volt ez, mint barátság.
A híres baseballcsillag, Mark McGwire egyik csapattársát faggatta egy újságíró, hogy vajon mi a titka a sztár kivételes ütőképességének. A csapattárs elmondta, hogy McGwire minden mérkőzés előtt fél órán színlátás típusú rendellenességek ül a nyitott öltözőszekrény előtt, a benti sötétséget bámulja, s közben sorban maga elé képzeli a következő mérkőzésen várható dobásokat.
Ez a gyakorlat segíti abban, hogy élesebben lásson a pályán, ezáltal megnőnek az esélyei, hogy eltalálja a labdát. Mark Mcgwire A japán baseballsztár, Sadaharu Oh labdaérzéke a pályája derekán súlyos hanyatlásnak indult. Hogy önbizalmát és összpontosító képességét visszanyerje, gyakorolni kezdte a kendót, az egyik hagyományos harcművészetet.
Aldous Huxley MOKSHA A tudat határai
Az itt elsajátított technikák között szerepel a mecuke, ami összpontosítást, a megfigyelés középpontját jelenti. A növendéket megtanítják, hogy úgy figyeljen, mintha két szempárral nézne, az egyikkel az huxley a látás művészete szemét kémlelje — mert a tekintet elárulja, mi zajlik le a lelkében - a másikkal pedig az ellenfél testét tartsa megfigyelés alatt.
Nagyapja pedig az a Thomas Henry Huxley volt, akit kitűnő
Ez a kétszintű figyelem képtelenségnek tűnik, és valóban nehéz elsajátítani, ezért a mesterek azt tanácsolják: úgy nézzük az ellenfelet, mint egy távoli hegyet. Egyes kultúrákban általános a látás fejlesztése. Laurens der Post a Kalahári sivatag busmanjait tanulmányozta, és följegyezte hogy másfél-két kilométer távolságból is észreveszik a vadat.
Jacques Reda, a francia író úgy járta Párizs utcáit, hogy előírta magának: mindennap legalább egy újdonságot észre kell vennie. Tudta, hogy ez a gyakorlat erősíti a huxley a látás művészete iránti szeretetét. Tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy megvan bennünk a képesség minden képzeletet felülmúló távolságra és élességgel látni a környezetet.
A távoli tárgyak közelebbinek látszanak, olyannyira, hogy a huxley a látás művészete is megfigyelhetjük. A színek, a formák, a mellékes részletek is szinte babonásan nagyszerűnek látszanak.
Abban az időben már széles körű tudományos orvosi, biológiai, gyógyszertani és pszichiátriai kutatás folyt az LSD-vel kapcsolatosan, ezernél is több tanulmányt tettek közzé a tárgyban, ennek ellenére úgy láttam, nem ismerték fel vagy nem mérlegelték eléggé az ágens egyik alapvető hatását, nevezetesen azt a képességét, hogy látomásokat okoz. Ezért szolgált nagy örömömre, amikor megtudtam, hogy egy olyan, irodalmi és szellemi rangját tekintve egyaránt nagy tekintélyű személy, mint Aldous Huxley az LSD-hez hasonló hatásokat kifejtő meszkalinnal kapcsolatosan a jelenség mélyreható tanulmányozásába kezdett. Meszkalinnal már korábban, a századforduló idején kísérleteztek, de később erősen csökkent az érdeklődés a szer iránt. Körülbelül akkor, amikor Huxley a meszkalinkísérleteit végezte, jómagam és az ismert német szerző, Ernst Jünger LSD-vel kísérleteztünk, hogy alaposabb ismereteket szerezzünk azokról a látomásos élményekről, amelyeket ez a drog az ember elméjében és tudatában előidéz.
Ezekben a pillanatokban életre kell a világ, és a szemünkben minden átalakul. Az ilyen pillanatokban az ember látását, a teljes vizuális érzékelést betölti a szépség.
Hogyan őrizzük meg jó látásunkat?
Mivel érzékeink elválaszthatatlan egységet alkotnak, ez a szépség más alakban is megjelenik.