Egyéni és általános világkép

Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben Színházelméleti füzetek A drámában az illúzió - mint hazugság ­tartja össze a kapcsolatokat, melyek nem valódi, közvetlen em­beri kapcsolatok, hanem intézményesek, s a bennük résztvevőket eltárgyiasitók.

Miként az őket fenntartó hazugságnak, illúzió­nak egyben intézményrendszert, azaz társadalmi szervezetet fenntartó funkciója is van.

A dráma szerkezete, a viszonyhá­lózat tehát,azt mutatja, hogy nem lehet, nincsen hova kilép­nie Nórának. Nemcsak arról van szó, hogy a Kisértete k végig­viszi a másik alternatívát, a maradásét; vagyis, ahogy Ellis Roberts állitja, arra felel, hogy miért nem maradt Nóra a fér­jével és mi történt volna, ha vele marad. Konkrétabban: Ibsen a Kísértete kben Nóra " kinek van igaza, a társadalomnak vagy neke m" - kérdést bontja ki.

Vagyis azt a kérdést boncolgatja, hogy a társadalmi igazság egybeesik-e az egyéni igazsá ggal, az a társadalmi igazság, a­mely - minden korban - azonos az erkölccse l.

Egyéni és általános világkép arra a követ­keztetésre jut, hogy korában a társadalmi igazság csak hazug­ság révén valósitható meg, mivel ez a hazugság testesiti meg az adott társadalmi szervezet eszményét.

Ezért az eszmények, az illúziók fölfejtése eljuttat a társadalmi gépezet fölfej­téséig. Shaw az idealizmus és a kötelességek elleni láza­dást tartja fontosnak a drámában, szerinte a fiú betegségé­ben és halálában az illúziók követelik a végső áldozatot.

Azonban Shaw is csak egyik aspektusát érinti a drámának. Az egyéniségre kényszeritett normák és elvárások által eltorzí­tott kapcsolatok, a nem valódi viszonyok, az elidegenedés vég­letekig éleződése, behatolása szinte minden élet szférába - ami a XX.

A tényleges emberi relációk hiányából faka­dó "metafizikai félelem" beköltözött a mindennapokba. Erre az