Egyéni és általános világkép
Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben Színházelméleti füzetek A drámában az illúzió - mint hazugság tartja össze a kapcsolatokat, melyek nem valódi, közvetlen emberi kapcsolatok, hanem intézményesek, s a bennük résztvevőket eltárgyiasitók.
Miként az őket fenntartó hazugságnak, illúziónak egyben intézményrendszert, azaz társadalmi szervezetet fenntartó funkciója is van.
A dráma szerkezete, a viszonyhálózat tehát,azt mutatja, hogy nem lehet, nincsen hova kilépnie Nórának. Nemcsak arról van szó, hogy a Kisértete k végigviszi a másik alternatívát, a maradásét; vagyis, ahogy Ellis Roberts állitja, arra felel, hogy miért nem maradt Nóra a férjével és mi történt volna, ha vele marad. Konkrétabban: Ibsen a Kísértete kben Nóra " kinek van igaza, a társadalomnak vagy neke m" - kérdést bontja ki.

Vagyis azt a kérdést boncolgatja, hogy a társadalmi igazság egybeesik-e az egyéni igazsá ggal, az a társadalmi igazság, amely - minden korban - azonos az erkölccse l.
Egyéni és általános világkép arra a következtetésre jut, hogy korában a társadalmi igazság csak hazugság révén valósitható meg, mivel ez a hazugság testesiti meg az adott társadalmi szervezet eszményét.

Ezért az eszmények, az illúziók fölfejtése eljuttat a társadalmi gépezet fölfejtéséig. Shaw az idealizmus és a kötelességek elleni lázadást tartja fontosnak a drámában, szerinte a fiú betegségében és halálában az illúziók követelik a végső áldozatot.

Azonban Shaw is csak egyik aspektusát érinti a drámának. Az egyéniségre kényszeritett normák és elvárások által eltorzított kapcsolatok, a nem valódi viszonyok, az elidegenedés végletekig éleződése, behatolása szinte minden élet szférába - ami a XX.

A tényleges emberi relációk hiányából fakadó "metafizikai félelem" beköltözött a mindennapokba. Erre az
