A világnézet történelmi formáinak jellemzői


A tanulói tudás összetevőjévé vált az indirekt forrásokból, az irodalomból, a történeti dokumentumokból, a világra vonatkozó vélekedésekből szerzett tudás. Fontos tudásközvetítő szerepet tölt be a kultúra, az egyes kultúrákra történetileg egymásra rétegződő szimbólumrendszerek.

megvetés az emberek iránt látás gyakorlatok

A tanulmány azt elemzi, hogy a világképek milyen tudásmintázatokat közvetítenek a tanulók számára, s ez hogyan épül be a világnézet történelmi formáinak jellemzői világról alkotott tudáskészletükbe.

Géczi János A tudásátadás történelmi formái és az iskola Bevezetés: Az intézményen kívül szerzett a világnézet történelmi formáinak jellemzői előtérbe kerülése A neveléstudományi kutatók a tanulói tudás összetevőinek elemzésekor témánk vizsgálatában is fontos sajátosságra lettek figyelmesek.

A tudást kifejező osztályzatok mint függő változók mögötti sokféle független változót áttekintve arra a következtetésre a világnézet történelmi formáinak jellemzői, hogy általában nagyon kevés leginkább négy változó legalább ötven százalékos magyarázatot adott a a világnézet történelmi formáinak jellemzői tudást meghatározó tényezőkről.

A tantárgyi tudást meghatározó tényezők között mindenkor elsődleges szerep jut a világnézet történelmi formáinak jellemzői verbális képességeknek vagy azoknak, amelyek a verbális képességen keresztül fejtik ki a hatásukat, s amelyekre az írás- olvasás- illetve irodalomjegy utal.

Másrészt a tantárgyon kívüli tényezők közül a matematikához köthető mért tudás, vagyis a matematikai attitűd szerepe is nagy. Más kutatók azt állapították meg, hogy a matematikai ismeretek mértékéhez az ismert tényezők közül az irodalom inkább a világnézet történelmi formáinak jellemzői, mint például a matematikai tesztekből származók. Hasonló eredményekre jutottak további, reprezentatív pedagógiai mérések is Csapó Vannak tehát módszerek, amelyek a jegyekkel kifejezett tanulói tudás összetevőinek meghatározására alkalmazhatóak.

Ezek értékelése során arra következtettek a neveléstudományi szakemberek, hogy a megvizsgált kognitív képességek az értékelt tudásban kevésbé jelennek meg, a meghatározó tényezők a kognitív szférán kívül esnek.

Általában azonban minden tantárgyi tudásban kiugróan magas a verbalizációhoz és a matematizáltsághoz kapcsolt tényezők szerepe, s ez alkalmat kínál arra, hogy a művelődési javak továbbadásának csatornáiról óvatos kérdéseket fogalmazzunk meg Csapó Más empirikus neveléstudományi kutatásokból is meríthetünk példát művelődés- és neveléstörténeti okfejtésünkhöz.

Az ún. Bárhonnan származzanak is a kettős képek, a metaforák elemzéséből megközelíthető és értelmezhető az individuum és környezete kapcsolata. Vámos Ágnes a metaforának a pedagógiai fogalmak elemzésében betöltött funkcióját vizsgálta meg a felsőoktatásban részt vevők körében Vámos b.

Jelzésszerűnek tekinthető — ámbár ennek elemzésére nem került sor —, hogy a résztvevők a világnézet történelmi formáinak jellemzői a tanításképről felkínált metaforák java jól körbehatárolható művelődéstörténeti egységekhez kötődik. A hallgatók saját metaforáinak tartalma a reneszánsz vitalista, a felvilágosodás mechanikai világképeihez, illetve a pozitivizmus elemeihez kötődik, s az ezekre vonatkozó elképzelésekre is utal.

Mindez evidencia voltán — a korábbi világképek egészének vagy elemeinek korszakokon átnyúló továbbélésén — túl arra is figyelmeztet, hogy a nevelési helyzetek kortárs értelmezésében a történeti sztereotípiák prototípusainak és hagyományozódásának vizsgálatához is hozzá lehet kezdeni. A neveléstudomány is arra figyelmeztet, hogy az ismeretek, a gondolkodás történetének eredményei emberek, nemzedékek, korok közötti átadása több csatornán keresztül zajlik.

a világnézet történelmi formáinak jellemzői gyakorlatok a szűkített látótér kezelésére

A neveléstudomány számára sokáig az intézményes nevelés formai és tartalmi megragadását szolgálta a történetiség — s éppen ettől távolodott el. Amikor az es évek végével előtérbe került a tudás fogalmának kibontása, s kezdetét vette a kognitív forradalom, lanyhulni látszott a belső mentális működésre, a készség- és képességfejlesztési gyakorlatra való figyelem koncentrálásában az ezen történeti formák iránti korábbi heves érdeklődés.

Ketzalkóatl -portré a Borgia-kódexből A nem-természetábrázoló jellegű művészet az emberiség ősidejétől kezdve jelen van. Tipikus példája az ornamentikaa természeti formák fokozatos leegyszerűsítéséből stilizálás kialakuló díszítőformák, melyek annyira leegyszerűsödhetnek vagy - az ábrázolási folyamat iparrá válásával - elveszthetik tudatos jelentésüket és jelentéskifejező erejüket, hogy az alakok felismerhetetlenné válnak. Ez a jelenség a művészeten kívül is előfordul, hiszen tipikusan így alakultak ki az ókorban a nem ideogrammatikus jellegű írások, amelyek betűi kezdetben alakokat ábrázoló kis képek voltak. A századforduló légköre[ szerkesztés ] A modern nonfiguratív művészet azonban nem ilyen motivációk hatására született bár kritikusai szerint elterjedésében az iparszerűvé, automatikussá válás bizony szerepet játszotthanem logikus következménye a klasszikus modernség késői és az avantgárd korai szakaszának, amikor a művészi problémák az ábrázolásnak csak egy-egy részletére koncentráltak, a formára, a színre, a mozgásra. Lutz Thuns : Korrózió.

Az ismeret, a tartalom szerepének fölértékelődése azonban napjainkra a tudás fogalmának további átértelmezését eredményezte. Jerome Bruner The Culture of Education című műve Bruner az egyéni és az emberi kultúra összefüggéseit kutatván nem az intézményes, természetes nevelés, hanem a közösségi vonások áthagyományozódásának módjaiban, továbbá az egyén és egyén, az egyén és közösség kommunikációs formáiban fedezi fel az átörökítés valódi forrását.

A tudás rejtettebb formáit mindenekelőtt a közösségi civilizációs mintázatok közvetítik, s valójában ezek rögzítését, esetleg tudatosítását és szolgálatát látják el az intézmények. A megformált információk — a szimbólumok — a történeti vizsgálatok számára annak lehetőségét kínálták, hogy elhátrálva az iskolai környezettől azokat a formációkat vegyék figyelembe, amelyek magát az iskolai, illetve a tágan értelmezett intézményi szerepet és tartalmat alakítják. A tartalmakra, műveletekre, az egyedi helyzetekben alkalmazható tudásra összpontosító tudásfelfogásnak szüksége mutatkozott arra, hogy különbség tételeződjék a kulturális környezetből a szimbólumokon keresztül az egyéni értelembe jutó információk és az egyéni konstrukciók között, továbbá az ezek hitelesítését elvégző nevelési intézményi és a nem e a világnézet történelmi formáinak jellemzői létrehozott, éppen ezért egyelőre strukturálatlanabbnak látszó források között.

Egy történeti példa: Rousseau Rousseau érdeme, hogy amikor megírta Emiljét, a botrányos fogadtatása és különféle értelmezései révén nagy hatást kiváltó nevelési regényt, akkor a mellett a nevelési elképzelés mellett látáshoz szükséges vitamin szót, amely szerint a gyermek ártatlan lény Rousseau Rousseau az első bestsellerek egyikévé vált, regényterjedelmű véleményével Befolyásolja-e a smink a látást? történelmi emlékezetben fennmaradt személyek közé került, akik az európai nevelés legfontosabb eredményét, a pedagógia, illetve a neveléstudomány vallástalanítását szorgalmazták.

Rousseau tagadta a kereszténység Augustinustól eredeztetett vélekedését, miszerint minden újszülött magával hozza az első emberpár paradicsomi bűnét, s ez lenne legfontosabb öröksége, és hogy végső soron a tanítás alapvető célja az ettől a bűntől való megszabadítás.

a világnézet történelmi formáinak jellemzői legjobb látnivalók

A regényszerző moralista nézete szerint az ember mentes ettől a tehertételtől. A nevelésnek — s tán ez a legnagyszerűbb megállapítása —, leszámolva az eredendő bűnnel, nem feladata, hogy vallási szempont szerint alakítsa a nevelést. Nézete szerint a természetes fejlődésnek — vagy legalább a kezdetének — mutatkozik egy erkölcsi neveléstől tökéletesen mentes szakasza, melynek során kifejlődnek az egyéni képességek.

E képességek pedig naturális — biológiai adottságok mentén alakuló — módon, érzékszervi, kísérletező ismeretszerzés útján alakulnak ki.

A tudásátadás történelmi formái és az iskola | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Mindezekből következik, hogy a nevelés feladata az egyéni képességek kibontakoztatása, s nem célja az egyénen kívül létező törekvések megvalósítása.

Rousseau vélekedése szerint a természet a társadalom előtt fejlődött ki, s az egyén a természetes nevelés során a társadalom kialakulása előtti folyamatok-ismeretek ősi egységéből részesedik.

Érettségi 2019 - Történelem: A keleti blokk válsága és összeomlása

Emil emiatt nevelkedett a társadalomtól távoli, természetellenes dolgokat nem ismerő világban, ahol a környezetből származó ismeretekre alapozott, szabályosan alakuló fejlődésében egyetlen önzetlen nevelő működött közre. Ez a tanító a mai, ideálisnak tartott pedagógus előképe: neveltjét önzetlenül támogatta, s mindent megtett azért, hogy az saját tapasztalatokhoz jutva kezdje el önálló életét.

Szüntelenül kérdez, de a válaszadás lehetősége, a tapasztalás gyümölcse a tanítványé. Emil mintaszerű térben, egy kerítéssel behatárolt kertben nevelkedett.

A világnézet történelmi típusai. A világnézetek típusai és formái

Izolált tere hasonlatos Daniel Defoe Robinson Crusoe-jának érintetlen szigetéhez, de emlékeztet a természetes nevelést propagáló Ibn Tufajl Ében, az ember fia című filozófiai munkájában felvázolt szigetre is Ibn Tufajl Ibn Tufajl peripatetikus igazságokat előtérbe állító, több civilizáció és művelődési korszak számára jelentést nyújtó traktátusa, a kettős igazság tanának, a tökéletes ismeret két lehetséges megszerzési útjának, a hittel és tudással egyként előbbre jutás eszméjének középkori népszerűsítője.

Ibn Tufajl európai a világnézet történelmi formáinak jellemzői állítólag Spinoza is hozzájárult. Defoe a tudáshoz természetes módon jutó szigetlakója meg is jelent Rousseau Emiljében: ez az egyetlen regény, amelyet Emil nevelése során kézhez vett, s elolvasott.

Ibn Látás helyreállítása 100, Defoe és Rousseau hőseiben közös, hogy számukra a természet kínálta az első példákat, s a példázatok nyomán, tanulás révén, a ráció segítségével általánosabb ismeretek indukálódtak számukra.

Példájuk bizonyítja: a belső okokkal szorgalmazott tanulás köti össze az embert és a közegét. Rousseau a felvilágosodás korában is ható középkori keresztény organikus világképet, az ahhoz tartozó antropológiát s azt a valláserkölcsöt relativizálta, amelyen a kortárs nevelési elmélet és gyakorlat intézményekkel is támogatott képzetei alapultak.

A természetes nevelés elvét sértette, ha a nevelő erkölcsi rendszere irányítja a nevelés folyamatát; míg a természetes nevelés belső kényszer, és így támogatandó, a felnőtt erkölcsisége szerint alakuló nevelés külső kényszer, így korlátozásra szorul. A pedagógiai programját teológiájának alávető, nézeteit szilárdan képviselő egyház, amely másfél évezreden át a gonosz kipurgálásában találta meg legfőbb feladatát, s annak rendelte alá emberképét is, mélyen érintett e hol kibontottan, hol rejtetten jelentkező, újszerűen elrendezett világ- és emberképű elképzeléstől: ugyanis Rousseau nem az iskolai intézményekben átörökített, elemeiben módosítható tudásrendszert látáskorrekció az orvosok véleményével szemben meg.

Sokkal inkább a műveltségkép mögött álló, sérthetetlennek látszó emberképet és az azt meghatározó univerzumelképzelést. Fel sem vetette, hanem elutasította a régi világ restaurációját. A tiszta nevelés metaforájával együtt Rousseau egy paradicsomhoz hasonló kertet is létrehozott. A paradicsom ugyancsak fontos metaforakomplexuma a kereszténységnek és természetesen az antik mitikus elképzeléseknek.

A tudásátadás történelmi formái és az iskola

A tökéletes kert nem külső szempontok alapján épült, hanem a saját törvényei mentén fejlődött ki. Rousseau vagy nem kívánt, vagy nem tudott lemondani az intézményes nevelésen kívüli tudásforrásokból bőven táplálkozó jelképről.

Amivel nem mást sugall, mint hogy az ideálisan megkonstruált környezet és a támogató tanár hatékony kettőse — a tudás intézményen kívüli és intézményes formái —, illetve az induktív és a deduktív ismeretszerzés együttese teszik lehetővé a civilizált polgárrá nevelődést.

Rousseau a nem intézményben megszerzett, a saját tapasztalaton nyugvó a világnézet történelmi formáinak jellemzői fontosságát hangsúlyozta. De a kertet, amelyből Emil ismeretei származnak, emberkéz alkotta, s akár intézménynek is tekinthető: olyan iskolának, amelyben nem tekintélyérvek, hanem saját tapasztalatok növesztik a kertlakó tudását. Az emberkép ugyancsak változatos, ráadásul rendszerint eltérő módon ítélték meg benne a férfit, a nőt, a gyermeket, s e megítélést még a társadalmi helyzet is befolyásolta.

Történeti és politikai pszichológia

A világról szóló nézetek, a társadalomról referáló elképzelések és az antropológiai szempontok kitapinthatóak azokban a műveltségképekben, amelyeket a civilizációk önmagukról hoztak létre. A műveltségkép átörökítése egyrészt intézményekben, másrészt intézményekkel kevésbé szabályozott módon pl. Az intézmények között a nevelés-oktatás színterei is megjelentek, hiszen a nevelési módszerek, pedagógiák által kialakított iskoláztatás a leghatékonyabb ismeretátadásnak tűnt.

A különböző a világnézet történelmi formáinak jellemzői pedagógiai nézeteit ezért úgy célszerű megközelíteni, hogy együtt tárgyaljuk annak világképét -képeitantropológiáját, műveltségképét -képeitintézményes és intézményen kívüli tudásközvetítését s a neveléssel kapcsolatos helyszíneit, tartalmait és eljárásait. Világképek Gyermek látása kornak szüksége van arra, hogy a rendelkezésére álló tapasztalatokat, ismereteket, hagyományokat, szemléleteket, nézeteket rendszerbe állítva jellemezze a maga világát, s e maga által választott teljesség áttekintésével megállapításokat tegyen, amelyek a cselekedeteket, a múltat, a jelent és a jövőt értelmezik.

Mindazt az ismeretet, amely a világra vonatkozik, azaz a világképét arra használja a kor embere, hogy magát, a környezetét, a világbeli tevékenységét minősítse, reflektáljon rá, s muníciót találjon önmaga sikerességéhez. A világkép az emberi gyakorlat eredményeként jön létre, s az emberi tevékenység vizsgálatának alapjául szolgál, a tapasztalatok értékelése bármilyen helyzet uralásában segítséget ígér Géczi—Striling—Tüske A különböző emberi képességek a világ teljességét egymástól eltérő módokon ragadhatják meg, s különböző világnézettípusokat eredményezhetnek.

GERGEN — Bevezetés a történeti szociálpszichológiába[ 4 ] A PROBLÉMA A szociálpszichológia hogyan tehető alkalmassá hosszú távú történeti, társadalmi és kulturális folyamatok gondolati megragadására — kétélű kérdés, amennyiben benne rejlik egyrészt a mai szociálpszichológia korlátainak kritikája, másrészt egy megújított szaktudomány ígérete. A szerző az úgymond hagyományos szociálpszichológia történeti érzéketlenségét az ember-környezet viszony behaviorizmussal összhangzó mechanisztikus felfogásával, a természettudományos kísérletezés modelljét másoló módszertannal és a vizsgált jelenségvilág állandóságának fikciójával magyarázza. Az átfogó tanulmány e kritikai elrugaszkodás után egy más szellemű szaktudomány előzményeit és kilátásait vázolja fel.

Az érzéki elrendezettséget hangsúlyozzák a művészi világképek, a hit érzelmén alapulnak a vallási, a ráció használatán a tudományos vagy filozófiai világképek. E három típus egyaránt összefüggő, ellentmondásmentes, saját szabályai által lehetőleg megmagyarázható rendszert épít ki.

a látás helyreállításának további útja

A hétköznapi világképek kialakítását az ember akarata hatja át; céljuk a célszerű igények kiszolgálása s interpretálása. A különálló, egységbe nem állítható összefüggések használata alkalomszerű, s a mindennapok teljességében ígér használható egyéni vagy közösségi útmutatást és magyarázatot. Az emberek egyéni világképén belül, értékei és érdekei szerint e világnézettípusok különböző elegye nyilvánul meg.

SD a szem szerkezetében

A világképek egymást követő s egymással együtt jelentkező történeti formái: az ősi, mágikus igaz, hogy a lencsék elősegítik a látás megőrzését archaikus világfelfogás, a mitologikus világfölfogás s az Európában az i. Mindegyikben kifejeződött az ember szándéka, hogy hasson a környezetére, s azzal egységet alkosson — a tagolást éppen az ember és a természet egysége, illetve különbözése jelentette.

A mágikus világfelfogásokban közös tulajdonság az, hogy hasonlóság van az ok és az okozat között, az előzményhez hasonlatos lesz a következmény, továbbá, hogy az egyszer már megmutatkozó kapcsolatok tér- és időváltozástól függetlenül, a netán fennállt fizikai kapcsolat elvesztése után is megmaradnak.

A mágikus kor embere egy olyan antropomorf világfölfogást konstruált, amelyben megtalálta a maga alávetett helyzetét is. Kevésbé ellentmondásos rendszerek születtek a mitologikus világképekben.

Absztrakt művészet

Az ember és világa közötti viszony egyértelműbb, a történetekké összeálló mítoszok stabilan meghatározták az ember tevékenységét. Az emberi tevékenység ismételten megjelenő tudáselemei, amelyek az élelemszerzéssel, egészségmegőrzéssel, szakrális tevékenységekkel függtek össze, hozzájárultak, hogy a megfigyelések, a tapasztalatok alapján tisztázódó fogalmak, a módszer, a gondolkodás összefüggéseik alapján rendszerbe álljon.

A filozófiai világképek amelyek legkorábban csak bölcseletnek s még inkább természetbölcseletnek láthatóak tartalmazták a legtöbb kritikai elemet, s a leginkább ezek tekinthetők dezantropomorfnak.

A világról alkotott fogalmi rendszerben kezdetben nem különíthető el mindaz, ami utóbb a világnézet történelmi formáinak jellemzői művészethez, a valláshoz, a tudományhoz tartozik. Az a tudás, amelyet az ember létezőnek talált és fogalmilag megragadott, a bölcseleti rendszerekben gyűlt össze. Bennük differenciálatlanul szerepelnek az utóbb a tudomány, a filozófia és a gyakorlat tárgyköréhez tartozó elemek: azok elkülönülése a társadalmi munkamegosztás, a tagozódás, a felgyűlő tapasztalatok hatására következett be.

Így érthető, hogy a tudományos vagy filozófiai világszemléletek első formái a természetre vonatkoztak.

A világkép legkorábbi formája. A világkép történelmi formái

Az egészre vonatkozott a korai tudás, s csak később, a gyakorlat eredményeként jelentkeztek a szaktudások, amelyek csillagászatként, orvoslásként, geometriaként, mechanikaként stb. Az egy csoportba sorolható tapasztalatok, ismeretek s a belőlük levezethető fogalmak a résztudományok kialakulásához vezettek, s ezek a résztudományok adták idővel a tudományt.

a világnézet történelmi formáinak jellemzői látást helyreállító termékek

Másrészt az igény, amely a részlegesség vizsgálata mellett fontosnak találja a teljes, az egész összefüggéseinek megjelenítését, eredményezte a filozófiát.