A filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája

Ez a a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája mondat több mint nyolc évtized múltán is megőrizte csengésének azt a — frissességről beszélni lebecsülés lenne — spontán érdességét, amellyel szerzője valamikor megütötte a műkritika Tömör formulába fogalmaz, fogalompárokra redukál két alapvető ellentmondást, úgy, ahogyan az efféle fogalompárokkal végzett logikai műveletek általában jellemezték a Ugyanabban a mondatban azonnal porrá is zúzza ez alapfogalmak szembeállítását, s még egy gőgös kegyelemdöfést is ad a dilettánsoknak — a művészet igazi értői nevében.

Ez utóbbi mondatok az Ars Una három as számában megjelent, Művészet és világnézet című tanulmányból valók, amelyet az ugyanabban az évben megjelent könyv előszava a Magyar művészetből kimaradt problémák között említett. E könyv — tulajdonképpen Fülep egyetlen könyve — szövege összefoglalás; már megjelenésekor is meglehetősen bonyolult történetre tekinthetett vissza. Jelenléte mindmáig eleven a magyar művészettörténet-írásban és — tekintettel a magyar nyelvhez kötöttségére — egyedül ebben.

Eredetileg ban íródott, s négy fejezete, Európai a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája és magyar művészet,Magyar építészet,Magyar szobrászat és Magyar festészet tanulmánysorozatként a Nyugat as évfolyamának három számában, majd az utolsó az es évfolyam három számában jelent meg.

Ugyanekkor számolt be arról, hogy —ben, engedve a nógatásnak, foglalkozott az újrakiadás tervével. Műveinek tervezett kiadásáról pontos adatok levelezésének kiadásában kerültek napvilágra: júliusától kezdve előbb a Bolyai Könyvek sorozatának szerkesztője Fülep b, Ez időben a Magyar művészethez bevezető tanulmány írását Lőrincz Ernő tervezte Fülep b, A Magyar művészet keletkezés- és kiadástörténete mintegy átfogja és periodizálja Fülep egész életútját, egészen az ben, már posztumusz munkaként megjelent második kiadásig.

Fórum / Misztériumjáték ősnépi motívumokkal (Lorca, Nyírő, Tamási)

Az as könyv, az ugyanebben az évben, a Pogány Kálmán által szerkesztett Ars Una című folyóiratban Szabóközzétett Művészet és világnézet című tanulmánnyal együtt, egy akkor 38 éves bajai református lelkész műve. Visszatekintés egy lezárult élet- és alkotói periódusra, visszatekintés magának a témának óta tartó, a világháború és a forradalmak által tagolt történetére is, s egyben mindennek az összegzése.

Ez a lezárultság s vele az ebből következő aktualitásproblémák kezelése már életében több volt ténykérdésnél, mert öröksége elfogadásának kérdésévé vált. Ez a szecessziós Fülep képe. További probléma a személyében megjelenő, általa képviselt történeti kontinuitás, a modern magyar művészet egészének kérdése.

Pályájának kezdete nem mentes a csodagyerekség motívumaitól: mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy — szinte csak nagybecskereki gimnazista korában, 15 éves korától kezdve, — a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája, helyi lapokban publikált írásaitól eltekintve — látszólag minden írásának megfogalmazása végleges, ítélete kiforrott.

Budapesten 17 éves érettségizettként, egyetemi tanulmányainak elkezdésével egy időben kezdődött sajtópályafutása, amelynek fegyvertényei az tól sorozatosan írt műkritikákon kívül hamarosan irodalmi recenziók — köztük a legnagyobb feltűnést keltő, az Ország Hamar felfigyel a Thália Társaság jelentőségére.

Sajátos kritikai műfaja az interjú: ebbe a körbe tartoznak nevezetes, ös műterem-látogatásai a kor vezető művészeinél Zala György, Benczúr Gyula, Stróbl Alajosnyilatkozataik hű lejegyzésével, gondolkodásmódjuk kicsinyességét jellemző, megsemmisítő iróniájával. Hasonló interjúkat közölt a Színészek a színészetről sorozatában, ban.

Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre. Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. Immer wechselnd, fest sich haltend, Nah und fern und fern und nah: So gestaltend, umgestaltend, Zum Erstaunen bin ich da.

Az első, —ig tartó, intenzív újságírói korszakot a nagy külföldi tartózkodások ideje s ebben műfaj- és témaváltás követi. Ebben az időszakban ritkábbakká válnak a kritikai írások, s fontosabb szerephez jutnak a nagyobb a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája filozófiai írások. Ugyanebben az évben, ugyancsak Nietzschéről tartott előadást a firenzei Biblioteca Filosoficában.

E folyóirat két megjelent száma közül az elsőben közölte Az emlékezés a művészi alkotásban című nagy tanulmányát, amelyet előbb ugyancsak a Biblioteca Filosofica ülése vitatott meg. Ezzel a doktori értekezésként benyújtott művével zárta ben budapesti bölcsészettudományi tanulmányait is.

A filozófia viszonya a komikumhoz: újraértékelés BEVEZETÉS Ebben a tanulmányban vitába szállok azzal az általánosan elfogadott nézettel, miszerint a filozófia ellenségesen tekint a komikumra.

Az az as kísérlet, hogy Budapesten megkapja az olasz tanszéket, nem sikerült. Így kényszerű hazatérése után a főváros művészeti referenseként hivatalnokként, s emellett a Kereskedelmi Akadémián, illetve a Községi Iparrajziskola női tagozatán tanárként működött.

Ebben az időben kapcsolódott be a progresszív liberális értelmiség budapesti szellemi életébe, s vett részt a Vasárnapi Kör vitáiban.

A filozófia viszonya a komikumhoz: újraértékelés

E tevékenységének eredménye a Magyar művészet könyv is, másrészt ez vezeti a forradalom után előbb a Károlyi-kormány diplomáciai szolgálatába mindenekelőtt a magyar—olasz külpolitikai viszony rendezése érdekébenmajd a Tanácsköztársaság írói direktóriumának tagságába. Külügyi szolgálatot afféle sajtópropaganda- és jószolgálati tevékenységet az általa bensőségesen ismert olaszországi környezetben még — fordulóján is teljesített.

Életének ezt a külső körülményeket tekintve legmozgalmasabb és legfordulatosabb első szakaszát a tudós Fülep szellemi pályafutásának még változatosabb, de a céltudatosságot nem nélkülöző útja jellemezte. Amikor ben filozófiai — és mellette művészettörténeti és olasz filológiai — doktorátust szerzett, az — közötti, lényegében A SZELLEM programjában kifejezett elvek szerint tűzte ki pályáját. Ehhez a felkészülést a század első évtizedének szellemi forradalmában részt vevő műkritikusi gyakorlata jelentette.

Kritikusi működésének első szakaszában találja meg mindenekelőtt ádáz és ironikus akadémia- és Műcsarnok-ellenességének hangját — s kevésbé művészi ideáljait. Ezekre az elején leírt sejtelmekre hamarosan érkezik a pozitív válasz is: Rippl-Rónai József budapesti gyűjteményes kiállításának élménye.

Ennek hiánya az oka, hogy folytatói közül az egyik irányzat a végső absztrakciókba lyukadt ki, a másik pedig felülmúlatlan naturalizmus és az új elvek keveredésének chaosában leledzik.

• újplatonizmus – Magyar Katolikus Lexikon
• A filozófia viszonya a komikumhoz: újraértékelés | Et al.

Hogy a Cézanne-ban rejlő lehetőségekkel mi történjék, nem a vásznon való kísérletezéssel, »kereséssel« fog eldőlni. Mivel a Magyar művészet után erre a kérdésre ilyen formában nem tért vissza, de mivel már megírásakor, ban is hallgatott a külföldi távolléte miatt kevéssé ismert közvetlen kortársainak törekvéseiről, bizonyos értelemben rejtélyes maradt Fülep Lajos viszonya az itt két iránnyal jellemzett törekvésekhez — gyakorlatilag a A művészet története az építészethez kötött szobrászaton keresztül vezet az autonómiáig, a festészethez, s annak naturalizmusáig, az individualizmus kiteljesedéséig.

Fülep itt nemcsak arról beszél, ami Cézanne-ra vonatkozó tanulmányainak végkövetkeztetése is, hogy tudniillik az impresszionizmus a művészet fejlődésének nem végpontja, hanem szükségszerűen meghaladandó állapota, hanem arról is, ami kora — éppen az impresszionizmus tapasztalatát feldolgozó — művészettörténeti metodikai irodalmának is egyik leglényegesebb kérdése: vajon a művészet története redukálható-e a látási formák történetére.

Szabadbölcsészet

A látást történeti determináltságában ragadja meg. Az újra eljövendő stílus vágyképe párosul a visszanyerendő közösség kívánságával: ezen a ponton kritikája profetikus színezetet ölt. Szobrászata nem ez vagy az, ilyen vagy olyan szobrászat, ezé vagy amazé a koré, hanem maga a szobrászat; és hasonlóan a többi műfaj is.

Ennek a tételnek megfogalmazásához vezettek filozófiai tanulmányai. Ismertetői bizonyos elismeréssel vegyes csalódással fogadták a fordítást és az értelmezést. Mindez meglehetős pontossággal érzékelteti Fülep sajátos helyét az körüli magyar filozófiai és esztétikai irodalomnak abban a progresszív körében, amelynek közös nevezőként használt jelszava a metafizika lett, s amelynek orgánumaként Fülep A SZELLEM folyóiratot adta ki. A Nietzsche-bevezetőnél lényegesen explicitebb fogalmazás és definíciók jelentek meg itt, a Benedetto Croce esztétikájának kritikájára szánt, címében is a kifejezéssel szembeni kulcsfogalmat hangsúlyozó, Az emlékezés a művészi alkotásban című tanulmányban.

A természet a művészet utánzása. Ez a tétel fejezi ki az es évek eleje Fülepjének legfontosabb szellemi orientációját. Lényeges kérdés, milyen volt végül Fülep viszonya Crocéhoz? Első látszatra kritikája tökéletesen elutasító. Kelemen János elemzése szerint azonban — szemben Nietzsche utilitarista naturalizmusával — a művészet autonómiája alaptételének kifejtésére kínálja a legfőbb támpontot, s megteremti e keretét a kifejezésesztétikának, amelyhez Fülep elmélete is ragaszkodott Kelemen Az örök formáknak ezt a jelenségvilágát a művészet teremti meg az örök ideavilág mellé.

Nagy Endre

A fülepi metafizika hármassága: filozófia, vallás és művészet egysége egyben kutatási program is. Ezek az évek Fülep Dante-tanulmányainak s ezekkel kapcsolatban a középkori misztikusokra, Assisi Szent Ferencre vonatkozó kutatásainak korszakát alkotják.

Eredményeik — viszonylag kevés megjelentetett tanulmányon kívül — a nyomdai levonatban fennmaradt nagy Dante-tanulmány s a hagyatékban található más kéziratok és töredékek: egy nagyszabású, a feledésben elmerült irodalomtörténet fragmentumai. A korai korszak Fülepje hivatásos publicista volt. Az — közötti korszak írásainak sorsa már más: nagyobbik felük kiadatlan vagy töredék: ekkor kezdődik az az életszakasza, amelyet archivális kutatások nélkül lehetetlen áttekinteni.

Mindebből Fülep Lajos szellemi jelentőségének az az aspektusa bontható ki, amely terveinek megvalósítására vonatkozik, s amely érinti az táján felvázolt esztétikai a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája rendszeres kifejtését is: csak halála után derült fény arra a rejtélyre, amely ezt a nagy kéziratot övezte.

Az esztétikai kézirat — máig kiadatlan — töredékei éppúgy programján való szakadatlan munkájáról tanúskodnak, mint irodalomtörténeti tárgyú kéziratai. A korszak kevés művészeti tárgyú publikációja is a vallásos művészet megértésének felfokozott igényéről tanúskodik, a misztikus élmény megszerzésének akaratáról. Hasonlóan, a beuroni bencések montecassinói archaizálását és eklekticizmusát sem formai problémaként, műkritikusként szemléli, hanem a közösség és a bensőségesség jegyében, a vallásos élmény szempontjából.

A művészetet utánzó természet, a misztikába torkolló művészetvallás elgondolásának következetes megvalósulása ez, s nem véletlenként, netán egzisztenciális indíttatású lépésként vagy csupán politikai belső emigrációként tünteti fel Fülepnek az első világháború éveiben megkezdett teológiai tanulmányait s a forradalmak után vállalt papi szolgálatát.

A Magyar művészet tanulmányai ebbe a korszakba illeszkednek. Problematikájuknak folytatása és összefoglalása a Művészet és világnézet című nagy tanulmány. Ennek a metodikának indokolása a nagy Croce-tanulmányban, az emlékezés szerepéről írottban lelhető fel, s alapvető elhatárolódást jelent nemcsak a crocei intuíciótól, hanem a kor művészettörténetének induktív empirizmusától is.

(Official Movie) THRIVE: What On Earth Will It Take?

Attól függ, mit tekintünk annak — mondtam. Az empíria értékelésének ezen a közös alapján nyilvánvaló azonban a Fülepet Wölfflin módszerétől megkülönböztető legfőbb eltérés is: az emlékezés elvének a közvetlen szemlélettel való egybekapcsolása számára a műalkotás történetiségének sajátos értelmezését is jelenti. A szemlélt tárgy mindenekelőtt jelenvaló — nem egyszer-volt; amint az emlékezés momentuma helyezi a hagyományba a keletkezése révén meghatározott történeti korban gyökerező művet is.

Ez a mondat hordozza a művészettörténet helyzetének keresett, pontos definícióját. Ezek a témák, amelyek mind a korában tárgyalt nagy művészettörténeti, irodalomtudományi stb.

Szövegei — nem utolsósorban az esszéjellegű közlés, jórészt folyóiratokban való megjelenés miatt — általában nélkülözik a filológiai apparátust, az irodalom és a források kritikai diszkusszióját, ami nem könnyíti meg viszonyának tisztázását korának tudományához.

Ebben a tekintetben fennmaradt, szigorúan válogatott és a kritikai használat jegyeit magán viselő könyvtára sem nyújt támaszt — mindenekelőtt feldolgozatlansága miatt. Elvileg táján Fülep teljes szaktudományos kompetenciája tételezhető fel — kérdés, vajon később, a két világháború közötti időszakban mennyire sikerült feloldania elszigeteltségét.

Fülepnek Panofskyval összevethető gondolata mindenesetre megelőzi Panofsky hosszan formálódó gondolatmenetének rendszeres kifejtését. Már itt felmerülhet az anticipáció vagy a párhuzamosság kérdése, Panofsky ugyanis a művészettörténet-írásnak azon megújítói közé tartozik, akiknek az ikonológia megalapozására irányuló munkásságát Fülepnek immár nem lehetett alkalma részleteiben és kifejtésében lépést tartva nyomon követni.

Tudjuk viszont, hogy — mindenekelőtt Tolnai Károly segítségével — igyekezett informálódni róla. Dvořak gondolatmenetével rokon továbbá fejtegetésében a naturalizmusnak és az individualizmusnak tulajdonított fejlődéstörténeti szerep.

Felmerül tehát a kérdés Fülep helyéről az európai művészettudományban. Ezt a kérdést — különös tekintettel Dvořakhoz való viszonyának problémájára — mindenekelőtt tanítványa, Lőrincz Ernő tárgyalta, már a Magyar művészet —ben tervezett kiadási előkészületei idején. Lőrincz Ernő, aki Belőle bizony kevés támpont volt nyerhető a két világháború közötti művészettörténet-írás fő tendenciáinak megítélésére, s — Passarge művének alapvetően szellemtörténeti tendenciája miatt — különösen kevés a szellemtörténeti módszer valóságos helyének megállapításához.

Ez a szempont, amelyet szerzője igen nagy kitartással és Fülep műveiben való elmélyedéssel képviselt és hangoztatott több mint három évtizeddel hőse halála után is, jelentős mértékben hozzájárulva utóéletének alakulásához, sajnos, csak Fülep munkásságának egyik aspektusát érintette.

A magyar irodalom történetei III.

Fülep azonban minden jel szerint nem tekintette magát par excellence művészettörténésznek. A filozófus Fülep mintegy ellenáll a besorolásnak: a jelenlegi legplauzibilisabb feltevés szerint a megoldhatatlan problémákkal foglalkozó aporetika kategóriája a legalkalmasabb filozófiai problémalátásának és filozófiatörténeti helyének leírására Vajda16— Maga is foglalkozott a szellemtörténet problematikájával, a legrészletesebben ben, a Nyugatban, Babits Mihály tanulmányáról írott nagy recenziójában.

Ez a tanulmány adja a leghitelesebb képet gondolkodásának helyzetéről a nagy művészetfilozófiai munka írásának minden bizonnyal legintenzívebb stádiumában. Ebben látja a riegli Kunstwollen jelentőségét, amelynek továbbfejlesztői között Dvořakot számon tartva az ókeresztény korszakról adott értelmezését is és Tolnay Károly Bruegel-monográfiáját említi.

Készült a Lukács György Alapítvány támogatásával © Nagy Endre, [ PDF formátumban ]     [ EPUB formátumban ] Fülep Lajos életművében tekintélyes helyet foglal el az évtizedeken át folytatott, újra-újra kezdődő szellemi küzdelem az esztétikum, közelebbről a művészet filozófiai megismeréséért, specifikumának leírásáért. Ez a mindig forrongó, kritikusan és önkritikusan építkező szellemi tevékenység fellelhető számos írásában: a mű-kritika, a művész-portré, a művészettörténeti tanulmány, a művészetelméleti szemle egyaránt küzdőtere volt nála az esztétikai gondolat fejlődésének.

Sietek hozzátenni, hogy távol áll tőlem valamilyen neofichteizmus inaugurálásának óhaja a neokantizmus, neohegelizmus stb. Ez Fülep esztétikájának — legalábbis az es Croce-tanulmány óta — magva, amelynek jelentős szerep jutott a második világháború után kialakult iskolájának gondolkodásában, tanítványainak metodikai orientációjában. Fülep művészettudományi helyzetének kérdéséhez csak nagy művészetfilozófiai munkájának megismerése vezethetne közelebb.

Kérdés, mennyire vezethető vissza ennek befejezetlensége a rendszeres kifejtés időközben felismert lehetetlenségére. Bizonyára eredendőleg is megvolt magában a publicisztikai hajlandóság — talán nem egészen véletlenül kezdte pályáját az újságírással — de hogy a tiszta elmélkedés világából most mégis visszaereszkedik hozzája, abban — így magyarázom magamnak — része van mi a neve a látás helyreállításának? állapotának.

A művészetfilozófiai szintézis sorsáról szóló adatok mintegy kivonatát adják Fülep Baján, majd től húsz éven át Zengő-várkonyban, lelkészként folytatott küzdelmeinek. Ezeknek az évtizedeknek folyamán nemcsak a napi lelkészi kötelezettségekkel, betegségekkel s az igen szűkös életformával, elzártsággal kellett megküzdenie, hanem sorra a személyét folyton kísérő politikai indíttatású vádakkal is, melyekkel szembetalálkozott kitörési kísérletei, így a pécsi egyetemre való habilitációja kapcsán is.

Végül től magántanárként művészetfilozófiát és művészettörténetet tanított, s tól az olasz tanszék vezetésében is részt vett.

Minden bizonnyal a latens nagy mű perspektívájába tartoznak ez időszak túlságosan is sporadikusnak és alkalminak tűnő megnyilvánulásai, amelyeknek nagy része az ekkorra legendássá váló Fülep tekintélyének a kor vitáiba való bevonásának, időnkénti felfedezésének szándékaival függnek össze. Fülep több-kevesebb következetességgel valamennyi kísérlettől elhatárolta magát, megőrizve a filozófia mint a világnézet kifejezésének egyik formája.

Ismét a kiinduló elméleti programba foglalt hármasságnak: gondolatnak, művészetnek, vallásnak bámulatra méltó világnézeti egysége: Elek Artúr e cikk olvastán óvta barátját a politizálástól. De az nem csak Fülep eszmerendszerének publicisztikus alkalmazása. Betöltötte hatvankettedik évét, amikor előbb rehabilitáció útján visszanyerte budapesti olasz tanszékét, majd ben az Eötvös-kollégium tanáraként, lemondva zengővárkonyi lelkészi állásáról, Budapestre költözött.

Három hónapos itáliai tanulmányút után kezdett tanításba. Két új tevékenységi területe egyre kizárólagosabban a művészettörténethez fűzi: a bölcsészek tágabb körében végzett, tanítványai számára emlékezetes Eötvös-kollégiumi nevelőmunka után az egyetemi intézet szakképzése s még nyilvánvalóbban a háború utáni művészettörténet irányítása, programjának és terveinek meghatározása, publikációs formáinak köztük országos folyóiratainak kialakítása.

Ennek a periódusnak vitathatatlan fő műve Fülep ben felolvasott akadémiai székfoglalója, A magyar művészettörténelem föladata. Programhirdetés és egyben, a kor tervgazdaságának megfelelően, terv, ugyanakkor módszerének aktuális összefoglalása is. Sok tekintetben visszamegy a Magyar művészet elveire, felszívódás szemészeti csipesszel két világháború közötti periódusban a művészettörténeti módszerrel kapcsolatban megfogalmazott ítéletekre.